„A legfontosabb dolog, hogy próbáljuk inspirálni a körülöttünk lévő embereket, hogy a legjobbá válhassanak abban, amit csinálnak” – állítja Kobe Bryant. Ez a gondolat vezérli évről évre a Királyhelmeci Műszaki Szakok és Mesterségek Szakközépiskoláját, hogy immár tizenkettedik alkalommal rendezi meg az alapiskolák részére a Bodrogközi Sportolimpiát. Erre a rangos eseményre az idén június 22-én került sor azzal a céllal, hogy Bodrogköz és az Ung-vidék felső tagozatos tanulói ügyességben, erőben, sportadottságban összemérjék erejüket a kortársakkal.
A gyermekkorban elkezdett sport nagy előnnyel jár, segít az iskolai elvárások, a családi konfliktusok, illetve egyéb lelki negatív hatások feldolgozásában. Véd a mentális zavarok ellen, stresszlevezető és szorongásoldó hatású. Növeli az önbizalmat, kitartásra, akarati erőfeszítésre nevel. A sport társaságot biztosít a gyermek számára. Különösen a csapatsportokra igaz ez, amely közösségfejlesztő hatású, ahol az elért eredmény több sportoló együttes tevékenysége következtében jön létre. Itt a játékosok közösen dolgoznak, összefognak, figyelembe véve a közös célt. Nem véletlen, hogy a csapatjátékok az egyik legközkedveltebb versenyjátékok közé tartoznak a bodrogközi olimpiánkon is. A labdarúgás, a kiütős és az atlétika mellett a szellemi kvízverseny is egyre népszerűbb a diákok körében. De ne felejtkezzünk el az egyéni sportokról sem. Mindig szoros a küzdelem az erőversenyszámokban, és minden iskola szeretné elvinni a legjobb diákcsapatnak járó vándorserleget. Az idén két új versenyszámmal is bővült a sportolimpia kínálata. Reméljük, a tollaslabda és a sakkverseny is közkedveltté válik a tanulók körében.
A megnyitó a csapatok ünnepélyes bevonulásával kezdődött, majd fellobbant az olimpiai láng. Az olimpiai himnuszt követően a sportolók és a sportbírók eskütétele hangzott el. Az üdvözlő beszédet Mgr. Pogány Enikő, iskolánk igazgatónője tartotta. Köszöntötte a Kassai Olimpiai Klub és a Megyei Önkormányzat küldötteit, a meghívott vendégeket és nem utolsó sorban a nap főszereplőit, a diáksportolókat, majd Miroslav Ľuberda, olimpiai birkózó, a Kassai Olimpiai Klub elnöke megnyitottnak nyilvánította a diákolimpiát.
Örülünk annak, hogy az idén tizenegy alapiskola közel kétszáz tanulója mérte össze tudását és rátermettségét kilenc sportágban. A királyhelmeci, nagykaposi, tiszacsernyői, bolyi, leleszi, bodrogszerdahelyi, szomotori szlovák és magyar általános iskolások elszánt küzdelmet folytattak a dobogót érő helyezésekért. A futballmérkőzések selejtezőit a városi sportpályán tartottuk, de a bronz, ezüst és aranyérmek már az iskolai műfüves pályán találtak gazdára. Az idei futball győztes a Helmeczy Mihály Alapiskola lett. Az iskola udvarán zajlottak a kiütős labdajáték, a csónakfutás, a súlylökés, a távolugrás és az erőversenyek fordulói. Az erős szél gátat szabott a tollaslabdának, de végül sikerült megrendezni az újonnan átadott Buzánszky Jenő Sportcsarnokban. Sajnos a sakkversenyre a bejelentkezett tanulók közül csak ketten jelentek meg, így biztos volt a dobogós helyezésük. Ismét szoros volt a verseny a sportműveltségi vetélkedőn, ahol a jelenkori sportélet eseményeivel, illetve az ókori és újkori olimpiai játékokkal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak a tanulók. Ebben a „versenyszámban” a tiszacsernyői szlovák alapiskola vitte el a kupát.
Mindegyik versenyszámban egyéni győzteseket és helyezetteket hirdettünk, az olimpiai versenyeken alkalmazott pontozás alapján pedig a nap végére az iskolák sorrendje is kialakult. A vándorserleget idén a királyhelmeci szlovák alapiskola nyerte.
A záróünnepségen Mgr. Pogány Enikő, iskolánk igazgatónője, Miroslav Ľuberda, a Kassai Olimpiai Klub elnöke, Ing. Ivan Beňo, iskolánk igazgatóhelyettese és a Megyei Önkormányzat nevében pedig Ing. Pataky Károly adta át a díjakat, érmeket és ajándékokat. Mindemellett az Olimpiai Klub emlékserleget és oklevelet nyújtott át iskolánk volt igazgatójának, Ing. Beňo Ivánnak a sokéves gyümölcsöző együttműködésért és a sportért tett erőfeszítésekért.
A záróünnepségen elégedett tekintetekkel, nyakba akasztott csillogó érmekkel, magasba emelt serlegekkel lehetett találkozni. Mindig szomorú pillanat, amikor az olimpiai láng kialszik, de ennek a napnak az üzenetét megőrizve, a szabályokat betartva talán át tudjuk menteni a hétköznapjainkba is az olimpiai versenyek szellemét.
PhDr. Pankovics Andrea, tanár