„A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze” – vallja Szent-Györgyi Albert. A szellemi és testi nevelés egyik legfontosabb színtere az oktatási és nevelési intézmény. Ebben a nemes sportszellemben rendezte meg a Királyhelmeci Szakközépiskola immár nyolcadik alkalommal az általános iskolák részére a Bodrogközi Sportolimpiát.
Az idén e rangos megmérettetésre 2016. június 10-én került sor az iskolánk tiszacsernyői részlegén. A meghívást tizenegy általános iskola, 278 diák, fogadta el, köztük a királyhelmeci szlovák és magyar tannyelvű, a tiszacsernyői magyar és szlovák tannyelvű, a szomotori magyar és szlovák tannyelvű, a bodrogszerdahelyi szlovák tannyelvű, a bélyi, bolyi és a nagytárkányi magyar tannyelvű általános iskola. Az idén első alkalommal volt vendégünk az Erdélyi János Alapiskola Nagykaposról. Az egésznapos rendezvény a valódi olimpiák szellemét idézte. A délelőtt a csapatok bevonulásával indult, majd az olimpiai láng megérkezése és a fáklya meggyújtása tette felemelővé a pillanatot. Ezt követően a sportolók és a bírók eskütétele hangzott el. A megnyitón iskolánk igazgatója, Ing. Beňo Ivan a sport nemzetek fölötti összetartozását hangsúlyozta, hisz ebben a szellemben lobban majd fel az olimpiai láng augusztusban Brazíliában. Ennek jegyében nyújtotta át a szervező szakközépiskola az általános iskolák szalagjaival együtt díszített szimbolikus stafétát Miroslav Ľuberda és Anton Švajlen olimpikonoknak. Ezen nemes vendégeken kívül a tiszacsernyői polgármesternő, Vozáriková Marta és a kerületi önkormányzat részéről Sačko Géza köszöntötte a résztvevőket. Az elkötelezettség, a kitartás, az akarat még nem veszett ki a fiatalságából – hangzott el a megszólalásokban – éppúgy áthatja a tanulókat a versenyszellem és a nyerni akarás, mint a hivatásos a sportolókat, a példaképeket, a nagy elődöket. Ebben a hangulatban indult a megmérettetés a tanulók között a versenypályán.
Az olimpiai versenyszámok közül a legnépszerűbbnek az atlétika bizonyult. A futópályán egymást bíztatták tanulótársak, barátok, tanárok. Érmet osztottak 50, 500 és 1000 méteren, váltófutásban, távolugrásban, magasugrásban, súlylökésben, gránátdobásban, hétpróbában. A fiúk körében a labdarúgó torna volt a legnagyobb közönséget vonzó esemény, azonban a strandröplabda győzteseinek a kezébe került a legkésőbb a győzelmet jelentő serleg, mivel a csapatjátékok közül erre neveztek be a legtöbben. Volt olyan, aki szellemi sportot űzött az olimpián. A kvízversenyen azok is bebizonyíthatták jártasságukat a sportban, akik inkább karosszékből figyelik az olimpiai versenyszámokat. A tanulók felkészültsége, versenykedve, kitartása azt bizonyította, hogy a testnevelésórák valódi tartalommal vannak megtöltve. A csoportjátékokat éppolyan technikai felkészültség jellemezte, mint az egyéni versenyszámokat. A sport szeretetét misem bizonyítja jobban, hogy néhány tanuló nyakában két érem is csillogott. (Egy tanuló, csak két versenyszámban nevezhetett.)
A záróünnepségen elégedett tekintetekkel, nyakba akasztott csillogó érmekkel, magasba emelt serlegekkel lehetett találkozni. Hátra volt még a nap egyik legfontosabb eseménye: ki viheti haza azt a vándorserleget, amelyet a királyhelmeci szlovák tanítási nyelvű alakiskola birtokolt egy éven keresztül. Az összesített éremtáblázat alapján ismét ők bizonyultak a legjobbnak.
Mindig szomorú pillanat, amikor az olimpiai láng kialszik, de ennek a napnak az üzenetét megőrizve, a szabályokat betartva talán át tudjuk menteni a hétköznapjainkba is az olimpiai versenyek szellemét.