Az ünnepek olyanok, mint a virágok. Két fajták lehetnek. Az egyik fajta olyan, mint a mezei virágok. Azokról gondoskodik az Isten. A kultúránkból és a hagyományunkból erednek. Ilyen például a karácsony.
A másik típusú ünnepek olyanok, mint a kerti virágok. Azt nekünk kell gondozni. Mi döntünk az elültetéséről, helyéről és további életéről. Ilyen a szalagavató ünnepség is.
Mi, ti döntöttetek róla, szerveztétek meg ezt az estét, amely csak a tiétek.
Hiszem azt, kedves szülők, tisztelt kollégák, hogy mi is kertészek vagyunk. Amikor gyermeket nevelünk, mi vagyunk a felelősek az életéért, a lelkéért, az egészségéért, a szépségéért.
Mit adunk neki mi felnőttek, kertészek? Milyen tudást, milyen élményt, milyen gondolatot, hogy szép és egészséges virág, az életben erős gyökerekkel rendelkező felnőtt ember legyen.
Most, amikor végig nézünk rajtuk, talán rácsodálkoznak, kedves szülők, milyen szép a lányom, hogy megnőtt a fiam.
S mi tanárok is büszkén nézünk benneteket, hogy a 4 év alatt kész felnőttek lettetek.
S örömmel tölt el minket, hogy részesei lehettünk a neveléseteknek.
Ha rátok nézünk, embererdőt látunk. Van itt köztetek jövőbeli mérnök, könyvelő, villanyszerelő, jól képzett munkás.
Becsüljétek meg a törődést, amelyet szüleitektől, tanáraitoktól kaptatok. Gyarapítsátok a tudást, dolgozzatok, azon, hogy mindig jobb emberré váljatok.
Tanuljatok a rosszból és a kudarcból, amelyek életünk része. S vigyázzatok a gyökereitekre.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás.
Alattad a Föld, fölötted az ég,
Benned a létra.