József Attila születésnapja a vers ünnepe. Ünnep, amikor nem önmagunkat, nem szeretteinket, nem barátainkat ünnepeljük, hanem az irodalmat, a szavakat, a mondatokat, a szöveg szépségét és tökéletességét; amit mi magunk is érzünk, gondolunk és átélünk, de nem tudunk szavakba önteni. Ez a költészet.
Hagyományt teremtő szándékkal indítottuk útjára a Költészet napja alkalmából a felolvasó maratont. Felhívással fordultunk nemcsak iskolánk diákjai, hanem az alapiskolás tanulók felé is, hogy közösen ünnepeljük József Attila születésnapját. Nagy-nagy örömünkre több mint ötvenen gyűltünk össze, hogy az irodalomnak szenteljük a délelőttöt. Mindenki hozta magával a kedvenc versét, novelláját, elbeszélését, regényrészletét, hogy a kortársak előtt felolvassa. Nemcsak a diákok kapcsolódtak be a maratoni olvasásba, hanem a tanárok is elkötelezték magukat a költészet mellett, és ők is elolvasták a kedvenc versüket, novellájukat, könyvrészletüket. József Attilától indulva Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád versei is megszólaltak. E nap másik ünnepeltje öt évvel volt idősebb József Attilától. Márai Sándor Füveskönyve kiapadhatatlan forrása az előadóesteknek, felolvasóknak, és helytállást, elkötelezettséget sugalló gondolatai bennünket is elbűvöltek. Külön örültünk a határon túli irodalmat megszólaltató Reményik Sándor és Dsida Jenő költeményeknek. Mécs László papköltő és Kulcsár Tibor szerzeményei a Bodrogköz világát idézték elénk. A prózairodalmat többek között Csáth Géza, Örkény István képviselte. Külön érdekességnek számított Mikszáth Kálmántól Tímár Zsófi özvegysége című novella és annak átirata Tímár Zsófi muskátlija Tóth Krisztina tollából.
A műfaji és hangulati sokszínűség jellemezte a délelőttöt. A mondott szöveg mellett megzenésített versek, zenerészletek, filmrészletek gazdagították a programot. Manapság már nem divatos verseket hallgatni vagy olvasni, de vannak olyan költemények, amelyek hallatán az ember libabőrös lesz. József Attila versei ilyenek. A felolvasó maraton nem titkolt célja volt az is, hogy közelebb hozza a diákokhoz a klasszikus irodalmat.
Jó ok a Magyar költészet napja arra is, hogy pár percre lelassítsunk, megálljunk és gondolkozzunk. Azokról a dolgokról, amiket már a költők is évszázadok óta próbálnak megfejteni: szeretet, szerelem, barátság, gyűlölet, isten, világ, haza, igazság.
József Attila mérhetetlenül áhítozott a szeretetre, a barátokra, az elismerésre, az igaz szerelemre. Életében ezt nem kaphatta meg, de évekkel később kárpótlásul talán egy kicsit mi is visszaadhattunk abból a szépségből, amellyel ő maga gazdagította a magyar irodalmat. Valahol itt van elrejtve a lényeg. Amikor valaminek több év – sőt, több száz év – után is ilyen hatása van, az megérdemli az ünnepnapot.